Amint az látszik a címadással még mindig bajban vagyok. Elég nehéz címet adni ennek az összevisszaságnak amit közlök a világgal. Legalábbis a világból azzal a 3-4 emberrel, aki olvassa ezt a remek blogot. Szerintem egész jó kis blog. Persze akkor lenne a legjobb, ha többet írnék, így talán egyensúlyozná valami az itt lévő káoszt. Ugyanis ahogy nézem József írásai csak a buliról és a piáról szólnak az utóbbi időben. Én inkább az a csendes, visszahúzódó típus vagyok, mindig is így volt. Míg Jocit nem lehetett lerángatni a nőkről én eliszogattam, dumálgattam a srácokkal. Hejj a régi szép idők. Na persze. Tényleg jó volt, bár az előbb hazudtam. Hehehe. Én voltam a ribanc. Persze József is. Az én ribancom. Ehhehehe.
Várom már a szilvesztert, ha minden faszán összejön, akkor egész jó kis bulit dobunk össze Szögedében. Elhatároztam, hogy alkalomhoz illő italokkal várom majd a vendégeket, mint bólé, forralt bor és krampampuli. Meglepetésnek Lacussal betáraztunk egy üveg hagyma és egy üveg diólevél szörpöt. Ha valaki józanodni akar, de mégsem tudja kidobni a taccsot, annak a hagymát ajánlanám. Az eladó szerint a hagymaszörp "Egyszerűen pppazar. Fenomenális.". Azt mondta ő még töményen kóstolta. Lehet csak ezért volt olyan, mint a trágyalé, mert úgy ittam, mint a szörpöt inni szokás. Fenomenális volt a maga csövesszagízű módján. Nehéz ezt leírni, de tényleg olyan undorító és mégis édeskés íze van, mint némelyik hómlessz szaga.
Majd ti megmondjátok milyen. A diófalevél szörpnek meg olyan az íze, mintha az asztalt rágnám. Szóval nagyságrendekkel jobb a hagymaszörpnél.
Karácsonyra valószínűleg kapok egy fényképezőt. Onnantól beszélek majd a szegedi életről, a bulikról, stb. Akkor végre megmutathatom, hogy mi az amit én látok. Csinálok én is olyan fasza kis álművész képeket. Csak elbillentem egyik oldalra a gépet meg rábaszok vmi barnás vagy feketefehér színt és kész is van a depresszív érzéseket keltő pad vagy szék vagy faág vagy amit akarsz. Ilyet mindenki tud.
Ma együtt vacsoráztam apámmal meg a bátyámmal. Kimondottan oldott volt a hangulat. Amit le tudtam szűrni, hogy apámat izgatja, mikor a fogorvos csaj a pofájába liheg, a bátyám meg összevissza kúrogat és azért szar a kolesz, mert a vendégeknek fizetni kell, ha ott akarnak maradni. Büszke vagyok magamra és persze Ágira is, mivel már 4 hónapja boldogítjuk egymást. Szerintem már, szerinte még csak. Mindegy. Remélem elég ideig együtt leszünk ahhoz, hogy neki is már legyen. :)
Amit eddig leíram kissé zavaros lehet. Fáradt vagyok. Most sokkal szívesebben lennék Szegeden, mint itthon. Teljesen fölöslegesen vagyok most itt. De még mindig jobb, mint Zambiában. Magyarországon legalább nem hal meg senki oroszlántámadásban. Zambiában meg mondjuk nincsenek cigányok. Csak sok a bantu. De ők szeretik egymást. Az oroszlánokat viszont nem hiszem, de az érzés kölcsönös. Legközelebb valami öss(z tanulj meg írni jogászkám - dász májom)efüggőbbet írok ide. És képet is töltök fel. Végezetül még egy kis móka:
https://www.youtube.com/watch?v=8mWW6kRITEY
Fogyasszátok egészséggel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dikenz 2009.12.22. 17:41:21
=DDDDDDDDDDDDDDD
Ez határozottan tetszett :D
Ugyanakkor kikérem magamnak, mint művészesdit játszani próbáló kretén =D (najó mondjuk depresszív képet még nem gyártottam :D)
anyád süket? 2009.12.25. 13:31:50
Dikenz 2009.12.25. 18:50:12
A vonatosnak története van, egészen pontosan órákat vártunk balatonon arra, hogy elinduljon a tetű vonatunk, és amikor megláttam rajtuk a START feliratot
akkor valami eltört bennem, ezért született a kép :D