Túl nagy a lemaradásom,azt mondták,és elutasították a kérelmemet.

A következő évem tehát elveszik,legalábbis nem a felsőoktatásban fogom tölteni.Nem lesz diákom,csak hogy egy hátrányt felsoroljak. A nagyobb hátrány,hogy azok az emberek,akik mennek az egyetemre jövőre,akiknek megígértem,hogy ott leszek,azoknak most nem leszek ott.Úgyhogy sorry. Nem csüggedek,egyelőre. Dolgozni fogok,vagy valamilyen tanfolyamot,esetleg jogsit teszek le. Majd akkor fogok csüggedni,mikor a hétköznapokban újra és újra találkozok az elmúlt egy évem következményeivel.

Januárban felvételizem ugyanide,és elkezdem az egyetemet,mert ez az egy évem nem volt sorolható ebbe a kategóriába. Volt egy évem,hogy megtaláljam magam,igaz nem annak indult,komoly szándékkal mentem neki ennek az évnek.De a végén tudtam,hogy még nem voltam rá eléggé érett.Mostmár megvan az elhatározás,de későn. Remélem egy év múlva még mindig olyan erősen fog bennem élni az elhatározás mint most. Sőt, még erősebben. 

Hülyeség,ha valaki azt mondja,hogy nem fáj,mert fáj. Max annak nem fáj,akinek nem voltak barátai,vagy tervei a barátaival. Most egy évre vége a diákságnak,ez olyan fura,dolgozó ember leszek. Ezt is felpróbáljuk akkor ezek szerint,mielőtt újra visszaállok a hallgatók közé.

Akkor már 20 évesen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.