Íme az első posztom. Az előző inkább csak egy torz elme pillanatnyi zavara volt. A gondolatok, amiket leírok, nem gyakran lesznek "mélyen szántóak", viszont igyekszem olyan nyelvezettel előadni a semmit, mintha valami lenne. Számomra ez meglehetősen érdekes és nem kevésbé nehéz feladat, de valami kell, hogy az agyam edzésben maradjon, ha már rejtvényt nem fejtek. Pedig az is mulatságos dolog, de csak társaságban szeretem csinálni. Beszélgetni közben, de ne mondja meg senki a megoldást, mert attól eldobom az agyam. Nagyszerű ötletem támadt. Tudom még nem tettünk szert elég kommentelőre, de ezen a blogon valami olyat szeretnék írni, ami engem is szórakoztat. Tehát semmit. Azaz a semmit valahogy formába szeretném önteni. Ahogyan azt most is teszem. Hiszen mit is tudtunk meg eddig? Csekélyke információ rejtvényfejtési szokásaimról. Még egy ehhez kapcsolódó fontos tudnivaló: mióta nem vagyok gimnazista nem vettem rejtvényújságot. Legközelebb majd 45-50 év múlva. Talán akkor már nem is lesz újság. Vagy világ. Vagy én nem leszek. De akkor remélem ti sem. Ha netán mégis akkor tehettek egy szívességet. Még az jutott eszembe, hogy az én gondolataim nem is szánthatnak mélyen, mivel nem vetettem semmit. Magyarul: ha én vagyok az ikszedik senki blogger akkor senki nem fogja etalonnak venni az én igen velős gondolatmeneteimet. Na de nem is ez itt a cél. Nincs cél. Start sincs. Csak bevágódom valahol a közepén és arra futok amerre tetszik. Nincs kötelező pálya, de ha épp úgy akarom van. Most elmegyek. Kifújom az orrom.

A linkelt oldalon érdemes megnézni az alul található videót, nagyon mulatságos.

http://alapitvany.elte.hu/elokeszitok/?gclid=CP202c_u5pwCFQUUzAodsUGYHw

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.